Ezt a rosszkedvet még azt sem csökkenti, hogy az Egyesült Államok elnökválasztási küzdelmeinek középpontjában az egészségügyi ellátás átfogó reformja áll. Igaz, hogy ez a reform inkább ellenkezô irányú, mint a hazai, mivel az egészségbiztosítás kiterjesztését célozza.

Az egyik legtekintélyesebb amerikai napilap és egyben a nyugati világ legbefolyásosabb sajtóorgánuma, a „New York Times” február 5-e és 23-a között nem kevesebb, mint négy terjedelmes publicisztikát közölt a demokrata elnökjelöltek egészségügyi programjáról, és a kettôjük közötti különbözô megközelítési módokról. Köztudott, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszere tankönyvi példája a klasszikus liberális, jórészt magánbiztosításon alapuló egészségügyi ellátásnak. Az idôsek (65 év felett) és a létminimum alatt élôk korlátozott egészségügyi ellátása a szövetségi, illetve az állami költségvetés terhére biztosított, amely körülbelül a lakosság egyharmadát érinti.

Mintegy 47 millió lakosnak egyáltalán nincs egészségügyi biztosítása. Ezek fôleg a közepesen alacsony vagy nagyon alacsony jövedelműek közül kerülnek ki. A statisztikai adatok szerint a fenti 47 millió lakosból 7,3 millió évi jövedelme 75000 dollár vagy e felett van, míg 6.9 millió – ugyancsak minden biztosítás nélküli – évi 50000 és 75000 dollár közötti keresettel rendelkezik. Ez megfelel 8,5–12,7 millió forintnak2, amelynek vásárlóértéke az USA területén természetesen alacsonyabb, de azért nem kevés! Ezek tehát az alacsony keresetűek, mivel a hivatalos szövetségi szegénységi küszöb, amely az egyes államokban némileg eltérhet, és amely után már jár az állami egészségügyi ellátás, a „Medicaid” – e csoportnak évi 41600 dollár (7 millió Ft) a jövedelme fejenként, illetve 84800 dollár (14,3 millió Ft) egy négytagú családnak.

A magánbiztosítással nem rendelkezôk zöme fôleg azért nem köt kockázatalapú biztosítást, mert fiatal és egész¬séges, és sajnálja az átlagosan személyenkénti 4479 dollár (760000 Ft) vagy családonként 12106 dollár (2058000 Ft) évi járulékot, amit az egyik legnagyobb, közepes színvonalú ellátást nyújtó (Kaiser Family Foundation) biztosító kér. Gondoljuk meg, hogy ez a járulék egy 75000 dolláros jövedelem mellett még mindig csak a kereset 6 százaléka! Nem is felháborítóan sok, ha összehasonlítjuk azzal, hogy nálunk az egészségbiztosítási járulék és hozzájárulás a kereset 15 százaléka körül van.

A nem biztosítottak legnagyobb csoportját azok az alacsony keresetű és alacsonyan kvalifikált alkalmazottak teszik ki, akik után munkaadójuk nem hajlandó egészségbiztosítást kötni (ez ugyanis nem kötelezô), vagy olyan kis keresetű egyéni vállalkozók, akik a biztosítási díjat más célra kívánják felhasználni, bízva abban, hogy nem szorulnak egészségügyi ellátásra, vagy ha igen, az úgynevezett „Emergency” osztályon úgyis kapnak életmentô ellátást. Az egyik elemzô szerint ez az ingyenes ellátás az egész¬ségbiztosítók kiadásainak 8,5%-át teszi ki, amely természetesen a biztosítottak járulékait terheli. Az egyik idézett cikk említi egy 23 éves pincérnô esetét, aki bérelt lakásban lakik, és ritkán jár vendéglôbe, de megengedhetné magának a biztosítást, ha lemondana a fitneszklubról vagy a hobbifényképezésrôl, de mivel fiatal és egészséges, nem biztosítja magát. Ezeket az eseteket – a fentiek szerint 47 millió, az USA lakosságának mintegy 20 százaléka – nevezik „free rider”-nek vagy „potyautasnak”.

Az Egyesült Államok elnökének személye valószínűleg azon is fog múlni, hogy melyikük hogyan kívánja megoldani, illetve a biztosítási rendszerbe integrálni a biztosítással nem rendelkezô „potyautasokat”.
A két demokrata elnökjelölt egész¬ségpolitikája abban azonos, hogy mindkettô szeretné ennek a 47 millió embernek az egészségbiztosítását megoldani, részben humanitárius okokból, részben azért, hogy az esetleg szükségessé váló egészségügyi ellátásuk ne a biztosítottak kárára történjen. Ez utóbbit támasztja alá, hogy az idén 41,4 milliárd dollárt (7038 milliárd Ft) tett ki a biztosítók vagy páciensek által nem kompenzált fôleg sürgôsségi ellátás, amelyet – mivel az ellátás akkor is kötelezô, ha a páciens nem fizet – a szövetségi, állami vagy helyi büdzsé fizetett, végeredményben az adófizetôk pénzébôl. Szóval az általános biztosítás bevezetését nem csak altruista szempontok vezérlik, és ez helyes is.

A két demokrata elnökjelölt egész¬ségpolitikájának a megközelítése különbözô a volt „First Lady” – Hillary Clinton – az általános, kötelezô egész¬ségbiztosítást kívánja bevezetni úgy, hogy a „potyautasok” fizessenek büntetést akkor is, ha nem vesznek igénybe szolgáltatást. Ezzel a kockázatközösség jelentôsen (kb. 20 %-kal) megnône, amely a magánbiztosítók számára lehetôvé tenné a továbbra is kockázatalapú járulékok (vagy ahogyan ôk nevezik: prémiumok) csökkentését. Egyben köteleznék a biztosítókat, hogy egészségi állapota miatt senkit ne utasíthassanak el, de természetesen a magasabb kockázat nagyobb járulékot von maga után. Az alacsony keresetűek, rossz szociális helyzetűek vagy magasabb kockázatúak biztosítási díját az állami költségvetésbôl vagy adókedvezményekbôl támogatnák, amely mintegy 124 milliárd dollár (21000 milliárd Ft) költségvetési pluszkiadást jelent, természetesen az adófizetôknek. A Clinton terv szerint így a 45 millió körüli „potyautas” integrálása egy viszonylag olcsó biztosítási sémába biztosítottként évi 2700 dollárjába (460000 Ft) kerülne az államnak.

Barack Obama hasonló módon támogatja az általános egészségbiztosítást, de azt nem tenné kötelezôvé (csak a gyerekek számára), és gazdasági eszközökkel – mint fokozott állami szubvenció, adóengedmény, sôt állami tulajdonú egészségbiztosítók létesítése – tenné elérhetôbbé és vonzóbbá az egészségbiztosítást a jelenlegi „potyautasok” számára. Ez mintegy 102 milliárd dollár többletkiadást jelentene a költségvetésnek. Az összeg nagyságára jellemzô, hogy átszámítva 17340 milliárd Ft-nak felel meg, ami valamivel több, mint az idei hazai egészségügyi költségvetés tízszerese (!). Ez az állami pluszkiadás kb. 23 millió „potyautas” egészségbiztosítását tenné lehetôvé. Így egy új biztosított 4400 dollárjába (748000 Ft) kerülne az adófizetôknek, 1700 dollárral többe, mint a Clinton-féle koncepcióban, ahol mindenki biztosított lenne, de 22 milliárd dollárral (3740 milliárd Ft) többe kerülne a költségvetésnek. Az Obama-féle koncepcióban mintegy 12–15 millió lakos továbbra is biztosítás nélkül maradna, noha szerinte ez a szám idôvel, az önkéntesség alapján és a támogatások segítségével csökkenne.

Vannak adatok arra is, hogy a nem biztosítottak között jelentôsen magasabb a késôi stádiumban diagnosztizált rákos megbetegedések aránya, mint a magánbiztosítottaknál. Az Amerikai Rák Társaság vezetô orvosa szerint: „Bizonyítékok vannak arra, hogy a biztosításnélküliség növeli a szenvedést”. A késôn diagnosztizáltak csoportjában szignifikánsan magasabb a fekete lakosok aránya. Természetesen a késôi diagnózis, az idôben való szűrés nem csupán az egészségbiztosítás megléte vagy hiánya, hanem az alacsony egészségkultúra, az indolencia következménye is. A késôi orvoshoz fordulást támasztja alá, hogy az emlô-, vastagbélrák és a melanoma késôi diagnózisa a legmagasabb a nem biztosítottak között, az a három rosszindulatú daganatfajta, amely idejekorán felismerve még gyógyítható. Köztudott, hogy a késôi stádiumban felismert daganatos betegségek költségkihatása is magasabb a korán diagnosztizáltakénál.

Természetesen, mint minden kampányban, a versengô felek nem szűkölködnek a nyilvános viták során egymás lejáratásában, hiszen az elektorok meggyôzése végül is a nyilvános vitákban dôl el. Csupán két találó mondat ezekbôl a vitákból: „Semmitôl sem kell félni, csupán a félelemtôl magától”, vagy: „Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted az országod, hanem azt, hogy mit tehetsz te az országodért”! A másik fél ezekért a mondatokért riválisát plagizálással vádolta.

Gazdasági és nem politikai elemzôk szerint, ha Hillary Clinton lesz az USA elnöke, van rá lehetôség – nem tudni milyen nagy –, hogy Amerikának általános, kötelezô egészségbiztosítása lesz, Obama esetében ez nem valószínű.
Ezek a viták ezért mégiscsak kulturáltabbak, mint „Valahol Európában”.

Igen valahol – nálunk – Európában, ahol talán kevésbé, de legalábbis ritkábban konszideráljuk, hogy: „Semmi sem jó vagy rossz, csupán a gondolat teszi azzá”
Prof. dr. Forgács Iván

1 Shakespeare: III. Richard (Vass István fordítása)
2 In health debate, Clinton remains vague on penalties (by Kevin Sack)
  Clinton, Obama, Insurance (by Paul Krugman)
  On health care, affordability and comprehensiveness (by Michael Luo)
  2 plans and many questions on the uninsured (by Kevin Sack)
  Study finds cancer diagnosis linked to insurance (by Kevin Sack)
   Az USD/Ft. átszámítás: 1 $= 170 Ft..
3 Shakespeare: Hamlet (Arany János fordítása)