Ez a folyamat pedig viszonylag hamar eléri az egészségükkel kapcsolatos elképzeléseiket is. Magyarán minden olyan egészségügyi beavatkozás, ami nem esik a halasztást nem tűrô kategóriába, az halasztást is szenved. Különösen érinti ez a tervezhetô, vagy „nem szükségszerű”, például szépészeti beavatkozásokat.

Azokban az országokban, ahol a várólisták jelentik a hozzáférés egyik legnagyobb akadályát, a betegek inkább kivárnak, hogy hozzájuthassanak az „ingyenes” ellátáshoz, mintsem külföldön keressenek azonnali, de 100%-ban fizetôs megoldást. Az Amerikai Egyesült Államokban kissé más a helyzet, tekintve, hogy az állami ellátás lehetôsége nem létezik. Itt a kizárólag magántulajdonú biztosítókat és a munkáltatókat komoly nyomásnak teszi ki a pénzügyi válság, ezért elemi érdekük a költségek lefaragása, természetesen az ellátás minôségének romlása nélkül.

Mindemellett van ráció abban a gyakran hallható vélekedésben, amely szerint a jelenlegi folyamat valódi lehetôség a szolgáltatók
számára. Hiszen az emberek elveszítik a munkájukat, a biztosításukat, a hitelfelvétel lehetôségét, és ha ebben a helyzetben kerülnek szembe egy halaszthatatlan egészségügyi beavatkozással, abban a környezetben, ahol nem számíthatnak a gondoskodó államra… akkor megoldást kell találniuk. Ez pedig kétségtelenül a jobb ár-érték arányú egészség- (ügyi)turizmus lesz.

Ami biztos, hogy jelenleg igen nagy a bizonytalanság. Ezt kicsit sem csökkentette a széles körben jelentôs kritikát kapott, 2008 májusában közzétett McKinseyjelentés (www.mckinseyquarterly.com/mapping_the_market_for_medical_ travel), amely a maga idejében vizsgálta a válság hatását az iparág fejlôdésére. Legvitatottabb pontja az becsült szám, amely a piac méretét évi 60.000- 85.000 fekvôbeteg ellátásban résztvevô paciensben határozta meg. Ennek helybôl ellentmond a szingapúri egészségturizmusért felelôs állami csúcsszerv, a SingaporeMedicine egy évvel korábban közzétett jelentése, amely szerint az országban 2006-ban 410 000 egészségügyi céllal beutazó külföldi állampolgárt láttak el a program keretében (www.singaporemedicine.com/abt_us /abt_us1.asp). Nem beszélve az önkényes értelmezésrôl, amely csak a fekvôbeteg ellátásban részt vevôket veszi számításba, figyelmen kívül hagyvaminden egyéb, igen jelentôs hányadot kitevô kategóriát.

A riport végkövetkeztetésében azonban mégsem hagy kétséget a jelenség súlya felôl: „Az egészség(ügyi)turizmus egy roppant jelentôs piac… A fejlett országokban folyamatosan emelkedô egészségügyi kiadások, a világban végbemenô tôke és magas szintű technológia koncentrálódása, egyes fejlôdô piacok gyors alkalmazkodása, csupán néhány fontos tényezô, amely belátható idôn belül minden kétséget eloszlat majd afelôl, hogy az egészségügyi ellátás egy nem egyértelműen helyhez kötött szolgáltatás.”

Útkeresés – együtt vagy sehogy!

A kényszer mozgolódást eredményez, az aktivitás együtt gondolkodást, a közös erôfeszítés pedig szükségszerűen eredményeket. Ezért az iparág résztvevôi ma már évente több alkalommal találkoznak, az elmúlt hónapban két alkalommal is. Április 1-jétôl 3-ig Budapesten került megrendezésre a 2. Európai Egészségturisztikai Konferencia, amely nem pusztán egy kontinentális seregszemle volt, de végül egy igazán nemzetközi megoldáskereséssé vált. Olyan, minden résztvevôt érintô témák kerültek megvitatásra, mint a kérdés európai uniós szabályozása, a Cross-border Healthcare Directive bevezetésének realitása, menetrendje, következményei és az általa megnyíló lehetôségek sora.

Keith Pollard, az Intuition Communication igazgatója az áramvonalasítást tartotta a jelen helyzet túléléséhez szükséges egyik legfontosabb feltételnek. Egy olyan környezetben, ahol csökken az ellátást igénybe vevôk száma, s az egészségügyi szolgáltatók is kénytelenek racionalizálni a tevékenységüket, az igen megsokasodott szolgáltatásközvetítô cégekre nehéz idôk várnak. Sokan el fognak tűnni a piacról, de ez egyszersmind annak tisztulásával is jár. Az egészségügyi szolgáltatók – különösen a nagyobbak – pedig ráébrednek, hogy a manapság divatos kiszervezés helyett költségkímélôbb, eredményesebb és több kontrollt biztosít a nemzetközi pacientúrával kapcsolatos minden tevékenységet házon belül megoldani. Pollard szerint az egyetlen célravezetô megoldás az elôremenekülés. El kell kerülni azt a reflexet, amely az ilyen helyzetre a marketing- és PR-tevékenység visszafogásával, az arra fordított összegek jelentôs csökkentésével reagál. A bevételek döntô hányadát vissza kell forgatni, s a kulcsfontosságú önmeghatározás mellett a marketingre költött összegek hatékony és hatásos felhasználása a cél.

Leila Wilcox, az Angelis Group igazgatója arról tájékoztatott, hogy a biztosítási piac érthetetlenül lassan reagál a felmerülô igényekre, holott a számok egyértelműen az egészségügyi céllal külföldre utazók emelkedô tendenciáját, s az abban rejlô lehetôségeket mutatják. Elmondása szerint 2006-ban Európában az egészségügyi kiadások meghaladták a 960 Mrd eurót. Ennek két alapvetô komponense a 40%-ot kitevô fekvô-, és a 30%-ot elérô járóbeteg-ellátás, s több mint feléért három ország a felelôs: Németország, Franciaország és Nagy-Britannia. Az európai biztosítók ugyanebben az évben 86 Mrd euró összértékben szedtek be egészségbiztosítási díjakat, amelyek azonban jellemzôen nem fedezték a magukat külföldön kezeltetôk költségeit. A kiegészítô egészségbiztosítási csomagok lehetôsége ezért nagymértékben hozzájárulhat a páciensek kockázatainak mérsékléséhez.

Constantine Constantinides, a HealthCare Cybernetics igazgatója az érdekeltek egységét, a tevékenységek összehangolásának
fontosságát hangsúlyozta. Az intézet felmérései alapján az egészségturisztikai iparág válaszúthoz érkezett. A jelenlegi kritikus helyzetben a kínálat messze meghaladja a keresletet, s a cél a kihívást oly módon kezelni, hogy a szolgáltatók továbbra is szolgáltatók maradjanak, és közben a magukénak tudhassák a piac egy olyan szegmensét, ami túlélésüket segíti, és a késôbbiekben a fejlôdés alapja lehet. Ez csupán akkor kivitelezhetô, amennyiben egy mindenkit érintô, átfogó stratégia készül, amelyben minden érdekelt részt vesz, és a hangsúly a versengésrôl az együttműködés irányába tevôdik át.

Április 26. és 28. között pedig a horvátországi Vodicében, az Egészségturizmus Fejlesztéséért Egyesület rendezésében került sor egy olyan eszmecserére, amely kifejezetten az ország e területen meglévô lehetôségeinek kihasználásáról szólt. Egyszerűen megfogalmazva, amit láthattunk, az példaértékű volt. A horvátok már sokszor bizonyítottak, az újjáépítéstôl a turizmus támogatásán át az autópálya-fejlesztésig. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez esetben is megteszik, ami tôlük telik, s az többnyire elég. A megoldás itt is az egységes fellépésben rejlik.

Magyarország, Európa…

Budapesten csoda történt, magyar viszonylatban. A hazánkba irányuló fogászati turizmus piacának jelentôs részét birtokló öt legnagyobb fogászati klinika tulajdonosai leültek. S ami ezt mégis különlegessé teszi, hogy egy asztalhoz. Ez eddig teljesen elképzelhetetlen volt. Felismerték, hogy hosszú távú érdekeik ezt kívánják, hiszen a feladatokat és költségeket egymás között megosztva, versenyképességük növekszik. Márpedig versenyezni van kivel, hiszen az általuk preferált angol piacon a cseh, és fôleg a lengyel szolgáltatók rendkívül erôteljesen vannak jelen. Egy életében elôször Keletre utazónak pedig vajmi keveset számít, hogy Krakkó vagy Budapest.

Hasonló céllal és érdekeltséggel, de az európai szolgáltatók tevékenységének összehangolására és képviseletére alakult meg, a magyarországi kezdeményezésűés székhelyű Európai Egészségturisztikai Szövetség. Európai Gazdasági Egyesülésként került bejegyzésre, hogy ezzel az uniós jogi formulával a lehetô legtöbbet hozhassa ki a tevékenységébôl. Ennek fô irányai a következôk: 1. a tág értelemben vett egészségturisztikai terület érdekeltjeinek felkutatása, azonosítása és integrálása;

2. a szervezet erôforrásainak koncentrációja: A) az Európán belüli betegmigráció elômozdítása; B) az Európába irányuló betegmigráció fokozódása; C) az iparág egészséges fejlôdésének elôsegítése érdekében;

3. az érintettek szinergiáinak kiaknázásával, a készülô Cross-border Healthcare Directive kimunkálásának és életbelépésének
támogatása;

4. az egészség(ügyi) turizmushoz kapcsolódó szakmák és oktatási lehetôségek népszerűsítése, munkahelyek teremtése.

Az Európai Unió által erôsen támogatott e-Health koncepció a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatások elterjedésének egyik elôfeltétele, hiszen a betegút biztonságos követése a konzultációtól az utókezelésig minden egyes félnek elemi érdeke. S ahogy egy kontinentális versenyben, úgy nemzeti szinten is igaz: mindennek alfája és ómegája a páciens, akinek döntése objektív és szubjektív elemek nehezen elválasztható keverékébôl áll össze. Ezért szükséges folyamatosan szem elôtt tartani, amire legutóbbi írásomban is utaltam már: A jövô a pacienst partnernek tekintô, komplex szolgáltatást nyújtó egészségügyé. Egy ilyen globálisan zajló, rendkívül erôs versenyben pedig mind mikro- (vállalkozásfejlesztés), mind makro- (iparágfejlesztés) szinten egyszerre kell maximális teljesítményt nyújtani.

S hogy mi lehet Magyarország számára a  egkézenfekvôbb, és legnagyobb sikert ígérô stratégia, azzal a legközelebbi alkalommal foglalkozunk.

Szerző: Stumpf-Biró Balázs